Valamelyik nap a noverem azt mondta, MM nagyon szerencses, hogy en vagyok az anyukaja es nem hagytam annyiban a nem beszeles dolgot hanem utanajartam. Ennek koszonhetoen diagnosztizaltak nala autisztikus spektrumzavart. Az utobbi napokban elorol hatra kiolvastam az auti.hu-t es mas autizmussal foglalkozo oldalakat is. Letoltottem kepeket es a tovabbiakban is gyakoroljuk a gyongyfuzest, csomo kotest, gyurmazast, kep egyeztetest. Varom a szakvelemenyt a korai fejlesztotol es annak fenyeben tudunk tovabblepni a szukseges fejlesztesek iranyaba.

Kozben kiderult hogy januarig van biztos munkahelyem, utana allast kell keresnem. Sot mi tobb mar most is kellene, mint ahogy tettem nyar kozepe ota, de miota megkaptuk az eredmenyt eltolodott a fokusz. Ugy erzem kicsit lejjebb kell adnom. Nem tudok egyszerre vezetokent, anyakent, haztartasbelikent es tarskent is megfelelni. Egyszeruen tul sok. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy masok vajon hogyan csinaljak. Anyu vajon hogyan csinalta? Nagyon faj, hogy nem tudok vele ilyen dolgokrol beszelgetni. Nem tudom megkerdezni hogyan egyensulyozott, a munka, a gyerekneveles, es a haztartas plussz az epitkezes kozott. Most erzem csak milyen nehez dolga lehetett.

Most, hogy MM-t diagnosztizaltak keresem a kozos pontokat benne es a gyerekkori enemben. Az biztos, hogy en is nehezen viseltem a valtozasokat. Emlekszem egy konkret esetre amikor elso osztalyban matek felmero elott a tanito neni (isten aldja Kati nenit, azota is nagyon szeretem) elultetett az elso padbol a helyemrol, es valaki mast ultetett oda, hogy jobban szem elott legyen. Akkor ezt egy hatalmas bunteteskent eltem meg, valahogy akkent,  hogy mar nem vagyok melto ra, hogy az elso padban uljek. Az eredmeny? Egy szamot sem irtam a felmero lapra. Korrepetalason irtam meg vegul a felmerot. Aztan olyanra is emlekszem, hogy az osztalybol csak nekem volt kek kartonvaszonbol keszult kopenyem, mert nem birtam elviselni a nylon kopeny erinteset a boromon. Szoval nem kell sokaig kutatni hogy lassam a hasonlosagokat. Csak az a tudat segit elviselni a fajdalmat es igen, kimondom a buntudatot is, hogy en is felnottem, es talan szerenytelenseg nelkul allithatom, hogy jol vettem az akadalyokat. Csak az a kerdes MM-nek milyen merteku a serulese.

Gyasz. Ez az erzes van bennem... Gyaszolom a remenyt, hogy a gyerekem csak lusta, mert fiu. Kapott egy uj cimket es furcsa. Rettento furcsa, hogy a gyerek ugyanolyan mint tegnap volt, megis mas lett az egesz eletunk ettol a cimketol. Mashogy nezek ra, minden percben vizslatom, hogy ez most autisztikus vonas-e vagy nem, hatha tevedtek, hisz autista gyerek ilyet vagy olyat nem csinal. Aztan jon a vitatkozo belso hang. Lehet hogy nem csinal, de ez csak azt jelenti hogy M-nek enyhebb a serulese. Talan. Minden felteteles. Semmi sem biztos, mint ahogy a diagnozis is mondja: nem meghatarozott autisztikus spektrumzavar. Fog tudni normalis altalanos iskolaba jarni? Fog tudni dolgozni, penzt keresni? Lesz valaha boldog parkapcsolata, gyereke? Vagy egesz eleteben rank szorulo cuki fiu lesz? Nem tudom. Csak azt tudom hogy gyasz van...

Ezt a blogot azert inditom, hogy kiadjam magambol azokat a titkos, fajdalmas gondolatokat amiket gyakran mar hosszu evek ota hordozok, vagy amik eppen ujak, hogy bele ne bolonduljak. Ekezetek nelkul es hibasan gepelek elsosorban magamnak, masodsorban Anyunak, harmadsorban a meg- vagy meg nem szuletett gyerekeimnek.