Azt hiszem azert borultam meg nagyon nagyon az elmult idoszakban, mert nehezen fogadom el, hogy valamiben nem vagyok jo. Nem ez igy nem teljesen igaz. Szoval nehezen fogadom el, hogy valamiben nem vagyok ELEG jo, amiben jonak kellene lennem, fokent a sajat elvarasaim szerint. Ez pedig az anyasag. Egyaltalan nem erzem ugy, hogy jo anya lennek, plane, hogy nem tudok segiteni a gyerekemen. Ez a dolog pedig megboritotta az eletem egy masik, nagyon is fontos sarokkovet, az pedig a munka. Mindig is imadtam dolgozni. Tudtam jo vagyok benne, ha masert nem, akkor kitartasom okan. De az hogy anya lettem, mindent felulirt es nem a jo iranyban. Elbizonytalanodtam mindenben, es ez az elbizonytalanodas nagyot lenditett aziranyba, hogy elveszitsem a munkamat. Most mar nem ertem, hogy birtam azt az irdatlan feszultseget, ami az elozo munkammal jart. Ma mar nem lennek kepes azt csinalni. De most hogy egy szintet (vagy kettot) visszaleptem es mezei telemunkas lettem megnyugodtam. Nincs felelosseg rajtam. Csinalom amit kell, (remelem) szolnak ha valami nem oke. Erre kozlik, hogy kirugtak a fonokomet. Egyik naprol a masikra. En, mint multikultiban szocializalodott jomunkasember nem vagyok ehhez szokva. Meg az en elbocsatasom is majd egy evebe kerult a munkaltatomnak. Teljesen kiborultam rajta. Azota mar tudom, hogy ez egy olyan kapcsolo volt, ami a multban gyokerezik, es a jelen esemenyei azokat a valaszreakciokat hoztak elo belolem, amit a multbeli esemenyre adtam. Uj fonokom is lett, sot rogton ketto. Majd mult heten kozoltek hogy nem vagyok eleg tapasztalt telemunkas (kurvara, soha senki nem mondta hogy az vagyok) es felvesznek egy csoportvezetot, de nem engem akarnak. Oszinten en sem akarnek foleg az egyik leginkabb lelkinyomorek telemunkas vezetoje lenni. Ezt az elozo munkahelyem tapasztalatai mondatjak nekem. Nem tudnak annyit fizetni (nem is akarnak), hogy egy ilyen hisztizos picsat (HP) elviseljek, mint o. Persze ettol meg nem fogunk tudni megelni, de legalabb nem az en vallamat nyomja a HP miatti felelosseg. 

Osszessegeben jobban vagyok, mint tavaly ilyenkor, rohejes hogy a penzen is kevesebbet gorcsolok miota nem keresek annyit. Azt mondjuk meg nem sikerult megfejtenem, hogy miert ereztem ugy hogy nem erdemlem meg azt a sok penzt amit kerestem az elozo helyemen, de mihelyt rajovok azt is posztolom. 

Mar csak MM-et kell olyan szintre fejleszteni hogy normal iskolaba jarhasson. Illetve elkezdeni csokkenteni az adossagot. Az elso mar jo iranyba halad (hejj lica lica lica, hejj anya te) a masodiknal meg ezt az lehetoseget megvarom aztan ha nem jon ossze akkor irany Ausztria. Legalabb minden nap latom majd a gyerekemet. 

A bejárati lépcső előtt a fa tövében hangya fúrta lyukak vannak. A nagy esőzések után ismét szépen takarosan tip top módon kifurkálva a föld, a hangya metropolisz renoválása megtörtént. 

Régen gyerekkoromban sokat nyaraltam a nagyszülőknél Balatonakarattyán, ahol gyakran láttam hangyabolyt, de néha, a nagy esők előtt, a hangyák vonulni kezdtek szépen sorban. 

Ahogy ma hazafelé sétáltam elgondolkodtam, hogy vajon a hangya megérzi az időjárást? Tudja, hogy most eső lesz és utána megint neki kell állni és felújítani, újjáépíteni az egész bolyt? És mi van, ha áradás rombolja össze az otthonukat. Azt nem érzik előre. Nem tudhatják. Vagy ha én istent játszva, mint rossz gyerek egy bottal összetúrom a várukat... Akkor is mindig előröl kezdik. Mi van akkor, ha a mi életünket, a mi világunkat is egy rakoncátlan isten turkálja piszkálja. Nekünk is mindent előröl neki kell állni felépíteni? Honnan van ehhez erő?

Ez kurva igazságtalan! De tényleg! Megérdemelném, hogy legyen egy normál fejlődésű gyerekem is. Nagyon vágyom rá. Már az is eszembe jutott, hogy örökbe kellene fogadni mondjuk egy kislányt. Látom az ismerők kisebb gyerekeit, és most már látom, hogy MM babának is másmilyen volt. Elég ha csak arra az orbitális szívásra gondolok, amivel a nem alvása járt. Látok cuki babás videókat és annyira szeretném mégegyszer átélni hogy kisbabám van. Olyan aki nem teszi a kezét a számra, ha éppen a Haragosit, vagy a Kutyatárt szavalom neki. 

Aztán rájövök, hogy felesleges ilyenen ábrándozni. Segítség nélkül egy gyerek is épp elég elfoglaltság a szülőnek, úgyhogy marad a cuki videók nézegetése, meg a barátoknál a baba látogatás. 

Tegnap felhívtam Édit, hogy tud-e vigyázni a gyerekre, amíg mi dolgozunk. A válasz: neki a saját érdekeit kell érvényesíteni, ugyhogy csak akkor vállalja, ha fizetjük a bébiszittelést. Ha fizetni tudnánk, akkor vinném oviba rendesen. De nem tudjuk... Aggyal felfogom miért mondja ezt Édi, de a szívemben megint csak mintha tőrt forgatnának, hogy az én gyerekemnek nem jutott nagyszülő. Hiába élnek még hárman is. Tényleg fizetni kell valakit azért, hogy szeresse a gyerekemet. Ez nagyon elszomorító.

Megbuktam. Vajon hányféle módon bukhat meg egy ember? Azt hiszem én minden lehető módon megbuktam, ahogy ember csak megbukhat.

Megbuktam mint gyerek, mert lázadtam a szüleim ellen, mert hittem, hogy a családunk szent és sérthetetlen és nem akartam látni és belátni az igazat. 

Megbuktam mint nő, mert már a sokadik párkapcsolatomat élem és erőltetem, hogy működjön. Mert ha nem erőltetem akkor ismét szembe kellene néznem azzal, hogy megbuktam. 

Megbuktam mint anya, mert nem tudtam egészséges gyermeket a világra hozni, és mert nem tudom elfogadni a sérülését. Még mindig az indokokat keresem, hogy miért történt ez vele, s ezáltal velem. Ez a büntetésem mert megbuktam mint gyermek és mint nő? Mert akartam, hogy jöjjön pedig nem lett volna szabad mert nekem nem való? Mert nincs hozzá türelmem elég? És tudásom? És segítségem? Mert utálok takarítani? Mert nem akarok szabályok szerint élni? Mert önző akarok lenni?

Megbuktam mint munkavállaló. Fegyelmit kaptam az előző helyem, az embereket már nem tudom irányítani, viszont az egyszerű munkáért, amit jelenleg végezni tudok, annyira keveset fizetnek, hogy nem tudunk megélni. 

Megbuktam mint hitelfelvevő. Igaza volt Gy Katinak mikor azt mondta, hogy az emberek nagyra vágytak, és buták voltak amikor felvették a nagy hiteleket, mert elhitték hogy merhetnek nagyot álmodni, bután és gyáván, anélkül, hogy alaposan végiggondolták volna a devizahitelt. Nagyon haragudtam rá ezért. De tagadhatatlanul igaza volt. 8 évig fizettem rendesen a részleteket. De már nem tudom. Nem keresek hozzá eleget. Lehet hogy elveszik tőlünk a lakást. 

És végül megbuktam mint Isten báránya, aki dacol az Ő akaratával, szembe megy, és nem tanul. Mondom ugyan, hogy legyen meg a Te akaratod, fejemet is lehajtom, de mélyen belül akkor is ott lázad bennem valami, ami dörömböl, és üvölt, hogy de meg tudom csinálni. 

El kell fogadnom. Nem tudom megcsinálni. Nem megy tovább. Ha nem kapok hamarosan olyan munkát amiből meg tudunk élni, anélkül, hogy a lakás elveszne feladom. De a gyereket is magammal viszem. Nem való neki ez a világ. Túl durva, túl erőszakos és ő ugyanúgy nem érti, ahogy én sem értettem, amikor ennyi idős voltam. 

Lassan meghal a remény és vele meghalunk mi is. 

Pisi pisi gyere ki,

Vár az üveg ideki'

Apa, Anya drukkol neki,

Hogy a pisi jojjon ki!

Mult hetvegen sikerult MM-t egy befottes uvegbe belepisiltetni. Azota mereven elzarkozik a probalkozasok elol, de ma csokit helyeztunk kilatasba, ha sikerul belepisilni az uvegbe, plussz megkoltottuk a pisi dalt is. Igeretes a dolog, mivel az elobb magatol odaszaladt az uveghez lehuzta a kisgatyajat es belelogatta a kuksijat a befottes uvegbe. Produktum ugyan nem volt, es igaz, hogy ez kis lepes az NT-seknek, de oriasi lepes az autistaknak.

Ma reggel nem egybol az oviba indultunk, hanem elobb a 4 éves védőnői vizsgálatra mentunk. MM mondogatta is hogy nem mentunk, nem mentunk, ami annyit tesz, hogy nem kanyarodtam le az ovi fele es masfele megyunk mint megszokta. Vedono utan tobbszor is mondtam neki, hogy most megyunk az oviba, raadasul nagyjabol azon az utvonalon kozelitettem meg az ovit amit mindig hasznalunk amikor torna utan viszem, de ez sem volt eleg. Az mar csak hab volt a tortan, hogy nem tudtam EGYBOL leparkolni az ovi elott azon a reszen ahol szoktunk, igy tovabb kellett mennem es visszafordulni. Na akkor szakadt el a cernaja, es mar a kocsiban ulve mondogatta, hogy NEM, NEM, illetve foldhoz csapta a sapkajat. Miutan vegre sikerult megallnom, probaltam kikonyorogni a kocsibol, de csak hajtogatta a nem-et. Raadasul a taskambol hetvegen kifogyott a banán meg a kinder tojas, igy kicsit meg voltam love, hogy most rangassam-e ki a gyereket a kocsibol kockaztatva egy foldon fetrengos uvoltest, plussz egy rossz napot neki meg az ovoneniknek, vagy probaljam meg valahogy kizokkenteni. Nyilvan az utobbi lenne a jobb, de hogyan ha nincs nalam kinder tojas vagy banan. Es ekkor bevillant az isteni szikra. A buborek. Ket buborekfujo is volt a taskamban. Amikor megpenditettem neki, hogy van nalam buborek akkor hajlando volt kiszallni, de meg mindig makacskodott. Legalabb a kocsit be tudtam zarni, ugy hogy o a kocsi kereke mellett alldogalt. Aztan elkezdtem neki buborekot fujni. Nagyon jo szello volt, mert egybol magasra vitte a bubikat, igy MM nem erte el oket, plussz az ovi fele sodorta oket a szel, igy kenytelen kelletlen meg tudtunk indulni az oviba befele. Kb ot fujas utan mar nevetve szaladt a buborekok utan es siman bejott velem, illetve gond nelkul at is oltozott. Szoval kocsibol kiszallitashoz a buborekfujas eszmenyi. 

Kozeledik ismet. Szombaton lesz es furcsa. Nagyon furcsa, hogy eltelt mar negy ev. 4 gyonyoru, kinzo, fajdalmas ev. Es szembe kell nezni vele, hogy nem olyan. Egyaltalan nem olyan mint a tobbi. Bizonyara ez a vallalasa erre az eletre, hogy megtanitson arra, hogy nem kell foglalkozni masok velemenyevel. Ha valaki nem szimpi annak nyugodtan, buntetlenul hatat lehet forditani. Hogy nem eleg hogy en akarom. Nem akarhatok helyette, csak a korulmenyeket teremthetem meg, de a fejlodese nem rajtam mulik. Nem vegezhetem el helyette ezt a pokoli munkat. Hogy emberi testbe szuletett, de masik bolygora keszult. Ahol nem baj, ha nem beszel, ahol nem baj, ha nem nez masok szemebe, ahol nem baj ha a foldon fetreng amikor csalodott. Nekem meg meg kell tanulni, hogy itt a Föld nevu bolygon, nem szamit mas emberek velemenye. Mert o hozzam erkezett hogy tanitson. Szeretetre, turelemre, alazatra. Meg soha nem voltam ilyen gyalazatosan rossz tanulo mint ebben a negy evben. Minden nap megbukok nehanyszor, sokszor, es ha belegondolok, hogy az elkovetkezo kb 11000 napban tovabbra is mindig minden nap tobbszor megbukok, es hogy eletem vegeig ez a fajdalom elkiser, akkor ugy erzem hogy feladom. 

Hittem, hogy a maganbolcsi, maganovi a legjobb amit tehetek a gyerekemert. Hogy kevesen vannak egy csoportban, hogy odafigyelnek rajuk, legalabbis jobban mint az allami intezmenyekben. Micsoda szitokszo. Allami intezmeny. Es akkor jon derult egbol a villamcsapas. Nincs kisebb csoport, nincs tobb ovoneni, nincs tobb odafigyeles. Csak fizetni kell. Es most a szitokszo lehet a megvaltas. Bekerultunk a gepezetbe. Nincs mit tenni. Voltunk az elso mittomenmilyen bizottsagi felmeresen, ahol megneztek, hogy a Korai Fejleszto jogosan diagnosztizalta-e autistanak. MM nem mukodott egyutt a vizsgalaton. Lehet, hogy emiatt mentalisan serultnek belyegzik es fogyatekos gyerekek koze kerul. Harom szon kivul semmit nem mondott a felmeresen. Itthon csacsog: kelj fel, indul, menjunk, viz, kerek, circle, vedd le. Nem tudok megmaradni vele a negy fal kozott. Ki kell vinni a levegore, mert belebolondulok. Margitsziget cikkcakkban vegig. Nyuszi nem erdekli, a kacsa mar jobban. Nem, nem a tied a kismotor ne ulj ra. Ne szord a homokot. Ez rossz. Fujd el a pitypang bobitajat. Azet is, amazet is, az osszeset. Raerunk. Nem kell sietni. Nincs hova, nincs miert. Nincs munka. Hamarosan penz sem lesz. De ez a korai nyar ez most meg a mienk a Margitszigeten. 

Vegre megerkezett az irasos szakvelemeny. Harom hetet kellett ra varni, es meg mindig nincs alairva mindharom szakerto altal, de kertem, hogy elektronikus formaban kuldjek el nekem, mert nem az alairas erdekel, hanem ami benne van. N baratnomtol kaptam egy konyvet Dr. Mate Gabor irta Szetszort Elmek cimmel. Ahogy elkezdtem olvasni a figyelemzavarral elo emberekrol szolo konyvet az az erzes keritett hatalmaba, mintha MM egy nagy sotet erdoben bolyongana egyedul, en meg valahol az erdo szelen toporognek. Probalok behatolni ebbe az erdobe, hogy megmutassam neki a kivezeto utat, vagy legalabbis a tuleleshez szukseges eszkozokre megtanitsam, de nekem is ismeretlen a terep. Eloszor nekem kell megtanulnom az o vilagat, hogy meg tudjam neki mutatni az en (a tobbseg vilagat). 

Ma megint elemi erovel tort ram a fajdalom, amiatt, hogy MM mas, mint a tobbi gyerek. Persze nagy resze van ebben a szigoru ovoneninek is, aki ma azt kerdezte, hogy mit varok en a karacsonyi musortol, mert MM egyaltalan nem hajlando reszt venni a felkeszulesben. Probaltak, hogy csak nehany la la la-t kelljen mondania, de meg csak oda sem hajlando allni a tobbiekkel egyutt sorba. Mondtam, hogy nincsenek illuzioim, es tudom, hogy nem fog szerepelni, ugyhogy abban maradtunk, hogy eljovunk megnezzuk a musort, MM meg az olembe ul majd, vagy elmegy jatszani, hogy ne zavarja az eloadast. Ahogy neki jobb. Kerdeztem, hogy jatszik-e mas gyerekekkel, de mondta az ovoneni, hogy egyaltalan nem, bar az utobbi idoben elkezdett a jatkokkal rendeltetesuknek megfeleloen jatszani.

Ez megint erosen ravilagitott arra, hogy mennyire mas, es mennyi minden olyat nem tud, ami mas ennyi idos gyereknek mar magatol ertetodo. Vegigbogtem az utat az Auchanig es meg ott is a sorok kozott, ahogy melegito nadragot kerestem neki. Simogatta az arcom, es nyomkodta a ket szemoldokom kozott a pupot, amit rendkivul viccesnek talal mindig. Tudom, hogy nem masokhoz kellene mernem, hanem onmagahoz, es hogy majus ota amiota hordjuk a Nyulcipobe tornara hihetetlenul sokat fejlodott, megis amikor ma probaltam ravenni, hogy igyekezzen erthetoen kimondani, hogy banan, megint kifordult a szeme es egyszeruen nem tudtam vele szemkontaktust felvenni. Ilyenkor olyan, mint egy megriadt, duhos kis allatka, ugyhogy nem eroltettem a dolgot.

Aztan itthon volt megegy osszeutkozes a banan miatt. Szeretett volna egy masodikat is enni, de mivel nagyon fogja a hasat nem engedtem neki. Ekkor teljesen magatol azt mondta: Nem ad M-nak. Soha ezt nem mondtam meg neki. Most is azt mondtam, hogy nem lehet tobbet enni mert egy napra csak egy banan jar, es hogy holnap is ehet majd egyet. Regebben ilyenkor nem tagitott a huto elol, es egeszen addig hergelte magat, amig uvolteni kezdett es a foldon fetrengett. Most viszont elfogadta a cserebe felajanlott almat, amit aztan Bogyo es baboca kozben el is majszolt. Tudom, hogy ezeknek kellene orulnom, es ahogy a doki neni mondta, nem azon porogni hogy fog-e tudni normalis altalanos iskolaba jarni es onallo eletet elni, hanem a mostra koncentralni. Ma megis teljesen befordultam. Egy gondolat erejeig meg az is atsuhant az agyamon, hogy veget kellene vetnunk ennek az egesznek. Legalabb A felszabadul es uj eletet kezdhet. Nem orultem meg, es nem fogom megtenni, de ugy dontottem, hogy ehhez a bloghoz oszinte leszek, ugyhogy ezt is leirom, mert igy volt. 

Kover vagyok. Nem lehet szepiteni, ez van. Sokat gondolkodom rajta.

Megis mit lehet ezen gondolkodni? Ez teny.

A vegeredmenye valaminek. Azon felul, hogy az ember szeret enni, foleg a hizlalo, cukros, artalmas eteleket ez leginkabb valamifele vedekezes. Vedekezes a fajdalom es a bantas ellen. Mindig is hizekony voltam. Aztan 20-21 evesen sikerult lefogyni. Tenyleg, szuper alakom volt, elegedett voltam vele. Barmelyik sracot megkaphattam, akit csak akartam, eleg volt egy mosoly es mar pincsikutyakent futott utanam az illeto. Mamorito erzes! Aztan jon a SZERELEM a nagybetus, meg a Ferfi nagy F-fel es osszetort a szivem. Osszeraktam a darabokat a remenyt hasznalva ragasztonak, es biztam benne, hogy a kovetkezo mas lesz, jobb lesz, nem fog bantani, nem valasztok rosszul, es akkor BUMM, megint megtortenik. Ujra osszetort a szivem. Egyre kevesbe sikerul osszerakni ujra es ujra es minden alkalom utan amikor ugy erzem elrontottam valamit, mert megint nem kellettem, vagy megint rosszul valasztottam, akkor azt gondolom, hogy inkabb ne jojjon senki, mert igy senki nem banthat es az nem fog fajni. Jo, akkor legyen igy. Ne jojjon senki. Inkabb lasson mindenki csunyanak es akkor majd senkinek nem kellek es azt hiszem az majd nem fog fajni. Oriasi tevedes, de addigra mar megvan a bastya ami tavol tartja a kulvilagot, es bezar engem. Egy borton ez, melyet az ember a sajat testeben hord. A fajdalom es a felelem targyiasul, zsirra valik es lerakodik a borod alatt. A szabadlabra helyezes pedig csak kesik egeszen addig, amig a fajdalmat es a felelmet fel nem oldom, el nem fogadom es meg nem bocsajtom magamnak. Addig marad a zsirborton, a rosszkedv, a tukorkep utalata.