Ez kurva igazságtalan! De tényleg! Megérdemelném, hogy legyen egy normál fejlődésű gyerekem is. Nagyon vágyom rá. Már az is eszembe jutott, hogy örökbe kellene fogadni mondjuk egy kislányt. Látom az ismerők kisebb gyerekeit, és most már látom, hogy MM babának is másmilyen volt. Elég ha csak arra az orbitális szívásra gondolok, amivel a nem alvása járt. Látok cuki babás videókat és annyira szeretném mégegyszer átélni hogy kisbabám van. Olyan aki nem teszi a kezét a számra, ha éppen a Haragosit, vagy a Kutyatárt szavalom neki.
Aztán rájövök, hogy felesleges ilyenen ábrándozni. Segítség nélkül egy gyerek is épp elég elfoglaltság a szülőnek, úgyhogy marad a cuki videók nézegetése, meg a barátoknál a baba látogatás.
Tegnap felhívtam Édit, hogy tud-e vigyázni a gyerekre, amíg mi dolgozunk. A válasz: neki a saját érdekeit kell érvényesíteni, ugyhogy csak akkor vállalja, ha fizetjük a bébiszittelést. Ha fizetni tudnánk, akkor vinném oviba rendesen. De nem tudjuk... Aggyal felfogom miért mondja ezt Édi, de a szívemben megint csak mintha tőrt forgatnának, hogy az én gyerekemnek nem jutott nagyszülő. Hiába élnek még hárman is. Tényleg fizetni kell valakit azért, hogy szeresse a gyerekemet. Ez nagyon elszomorító.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.