Azt hiszem azert borultam meg nagyon nagyon az elmult idoszakban, mert nehezen fogadom el, hogy valamiben nem vagyok jo. Nem ez igy nem teljesen igaz. Szoval nehezen fogadom el, hogy valamiben nem vagyok ELEG jo, amiben jonak kellene lennem, fokent a sajat elvarasaim szerint. Ez pedig az anyasag. Egyaltalan nem erzem ugy, hogy jo anya lennek, plane, hogy nem tudok segiteni a gyerekemen. Ez a dolog pedig megboritotta az eletem egy masik, nagyon is fontos sarokkovet, az pedig a munka. Mindig is imadtam dolgozni. Tudtam jo vagyok benne, ha masert nem, akkor kitartasom okan. De az hogy anya lettem, mindent felulirt es nem a jo iranyban. Elbizonytalanodtam mindenben, es ez az elbizonytalanodas nagyot lenditett aziranyba, hogy elveszitsem a munkamat. Most mar nem ertem, hogy birtam azt az irdatlan feszultseget, ami az elozo munkammal jart. Ma mar nem lennek kepes azt csinalni. De most hogy egy szintet (vagy kettot) visszaleptem es mezei telemunkas lettem megnyugodtam. Nincs felelosseg rajtam. Csinalom amit kell, (remelem) szolnak ha valami nem oke. Erre kozlik, hogy kirugtak a fonokomet. Egyik naprol a masikra. En, mint multikultiban szocializalodott jomunkasember nem vagyok ehhez szokva. Meg az en elbocsatasom is majd egy evebe kerult a munkaltatomnak. Teljesen kiborultam rajta. Azota mar tudom, hogy ez egy olyan kapcsolo volt, ami a multban gyokerezik, es a jelen esemenyei azokat a valaszreakciokat hoztak elo belolem, amit a multbeli esemenyre adtam. Uj fonokom is lett, sot rogton ketto. Majd mult heten kozoltek hogy nem vagyok eleg tapasztalt telemunkas (kurvara, soha senki nem mondta hogy az vagyok) es felvesznek egy csoportvezetot, de nem engem akarnak. Oszinten en sem akarnek foleg az egyik leginkabb lelkinyomorek telemunkas vezetoje lenni. Ezt az elozo munkahelyem tapasztalatai mondatjak nekem. Nem tudnak annyit fizetni (nem is akarnak), hogy egy ilyen hisztizos picsat (HP) elviseljek, mint o. Persze ettol meg nem fogunk tudni megelni, de legalabb nem az en vallamat nyomja a HP miatti felelosseg.
Osszessegeben jobban vagyok, mint tavaly ilyenkor, rohejes hogy a penzen is kevesebbet gorcsolok miota nem keresek annyit. Azt mondjuk meg nem sikerult megfejtenem, hogy miert ereztem ugy hogy nem erdemlem meg azt a sok penzt amit kerestem az elozo helyemen, de mihelyt rajovok azt is posztolom.
Mar csak MM-et kell olyan szintre fejleszteni hogy normal iskolaba jarhasson. Illetve elkezdeni csokkenteni az adossagot. Az elso mar jo iranyba halad (hejj lica lica lica, hejj anya te) a masodiknal meg ezt az lehetoseget megvarom aztan ha nem jon ossze akkor irany Ausztria. Legalabb minden nap latom majd a gyerekemet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.