Fogyas

Kover vagyok. Nem lehet szepiteni, ez van. Sokat gondolkodom rajta.

Megis mit lehet ezen gondolkodni? Ez teny.

A vegeredmenye valaminek. Azon felul, hogy az ember szeret enni, foleg a hizlalo, cukros, artalmas eteleket ez leginkabb valamifele vedekezes. Vedekezes a fajdalom es a bantas ellen. Mindig is hizekony voltam. Aztan 20-21 evesen sikerult lefogyni. Tenyleg, szuper alakom volt, elegedett voltam vele. Barmelyik sracot megkaphattam, akit csak akartam, eleg volt egy mosoly es mar pincsikutyakent futott utanam az illeto. Mamorito erzes! Aztan jon a SZERELEM a nagybetus, meg a Ferfi nagy F-fel es osszetort a szivem. Osszeraktam a darabokat a remenyt hasznalva ragasztonak, es biztam benne, hogy a kovetkezo mas lesz, jobb lesz, nem fog bantani, nem valasztok rosszul, es akkor BUMM, megint megtortenik. Ujra osszetort a szivem. Egyre kevesbe sikerul osszerakni ujra es ujra es minden alkalom utan amikor ugy erzem elrontottam valamit, mert megint nem kellettem, vagy megint rosszul valasztottam, akkor azt gondolom, hogy inkabb ne jojjon senki, mert igy senki nem banthat es az nem fog fajni. Jo, akkor legyen igy. Ne jojjon senki. Inkabb lasson mindenki csunyanak es akkor majd senkinek nem kellek es azt hiszem az majd nem fog fajni. Oriasi tevedes, de addigra mar megvan a bastya ami tavol tartja a kulvilagot, es bezar engem. Egy borton ez, melyet az ember a sajat testeben hord. A fajdalom es a felelem targyiasul, zsirra valik es lerakodik a borod alatt. A szabadlabra helyezes pedig csak kesik egeszen addig, amig a fajdalmat es a felelmet fel nem oldom, el nem fogadom es meg nem bocsajtom magamnak. Addig marad a zsirborton, a rosszkedv, a tukorkep utalata.