Magam alatt vagyok

Ma megint elemi erovel tort ram a fajdalom, amiatt, hogy MM mas, mint a tobbi gyerek. Persze nagy resze van ebben a szigoru ovoneninek is, aki ma azt kerdezte, hogy mit varok en a karacsonyi musortol, mert MM egyaltalan nem hajlando reszt venni a felkeszulesben. Probaltak, hogy csak nehany la la la-t kelljen mondania, de meg csak oda sem hajlando allni a tobbiekkel egyutt sorba. Mondtam, hogy nincsenek illuzioim, es tudom, hogy nem fog szerepelni, ugyhogy abban maradtunk, hogy eljovunk megnezzuk a musort, MM meg az olembe ul majd, vagy elmegy jatszani, hogy ne zavarja az eloadast. Ahogy neki jobb. Kerdeztem, hogy jatszik-e mas gyerekekkel, de mondta az ovoneni, hogy egyaltalan nem, bar az utobbi idoben elkezdett a jatkokkal rendeltetesuknek megfeleloen jatszani.

Ez megint erosen ravilagitott arra, hogy mennyire mas, es mennyi minden olyat nem tud, ami mas ennyi idos gyereknek mar magatol ertetodo. Vegigbogtem az utat az Auchanig es meg ott is a sorok kozott, ahogy melegito nadragot kerestem neki. Simogatta az arcom, es nyomkodta a ket szemoldokom kozott a pupot, amit rendkivul viccesnek talal mindig. Tudom, hogy nem masokhoz kellene mernem, hanem onmagahoz, es hogy majus ota amiota hordjuk a Nyulcipobe tornara hihetetlenul sokat fejlodott, megis amikor ma probaltam ravenni, hogy igyekezzen erthetoen kimondani, hogy banan, megint kifordult a szeme es egyszeruen nem tudtam vele szemkontaktust felvenni. Ilyenkor olyan, mint egy megriadt, duhos kis allatka, ugyhogy nem eroltettem a dolgot.

Aztan itthon volt megegy osszeutkozes a banan miatt. Szeretett volna egy masodikat is enni, de mivel nagyon fogja a hasat nem engedtem neki. Ekkor teljesen magatol azt mondta: Nem ad M-nak. Soha ezt nem mondtam meg neki. Most is azt mondtam, hogy nem lehet tobbet enni mert egy napra csak egy banan jar, es hogy holnap is ehet majd egyet. Regebben ilyenkor nem tagitott a huto elol, es egeszen addig hergelte magat, amig uvolteni kezdett es a foldon fetrengett. Most viszont elfogadta a cserebe felajanlott almat, amit aztan Bogyo es baboca kozben el is majszolt. Tudom, hogy ezeknek kellene orulnom, es ahogy a doki neni mondta, nem azon porogni hogy fog-e tudni normalis altalanos iskolaba jarni es onallo eletet elni, hanem a mostra koncentralni. Ma megis teljesen befordultam. Egy gondolat erejeig meg az is atsuhant az agyamon, hogy veget kellene vetnunk ennek az egesznek. Legalabb A felszabadul es uj eletet kezdhet. Nem orultem meg, es nem fogom megtenni, de ugy dontottem, hogy ehhez a bloghoz oszinte leszek, ugyhogy ezt is leirom, mert igy volt.